Rólunk
Missziónk
Az Iparpolitikai Intézetet azért hoztuk létre, hogy kutatásainkkal és szakpolitikai javaslatainkkal segítsük a részvételt a demokratikus intézményrendszerben Magyarországon, az Európai Unióban, a nyugati szövetségi rendszerben és globális méretekben. Ezek nem kizáró tényezők.
Magyarország a globalizációban a nyugati szövetségi rendszeren keresztül vesz részt, és ezen keresztül tudjuk megjeleníteni a saját szempontunkat. Nincs konnektivitás, nincs szuverenitás, nincs egyensúlyozás az erőközpontok között. Ehelyett a globális szempontokat figyelembe vevő, de a nyugati szövetségi rendszerhez igazodó gazdaságpolitika és iparpolitika működik, amit az Intézetben szeretnénk követni.
Az Iparpolitikai Intézet egyedülálló módon alkot hidat az akadémiai szféra, a gazdasági élet szereplői és a politikai döntéshozók között. Munkatársaink elsősorban fiatal kutatók, egyetemi hallgatók. Az ő őszinte kétkedésük és nyitottságuk az új utakra adja meg az iparpolitikai Intézet sajátos hangnemét.
Elemzéseinkkel, tudományos eredményeinkkel rendszeresen jelen vagyunk hazai és nemzetközi konferenciákon, a LinkedInen, és olvasóink találkozhatnak velünk a Köz-gazdaság és a Világpolitika és Közgazdaságtan című folyóiratok hasábjain is.
Miért vagyunk?
Fordulat van a világ közgazdaságtudományában és a gazdaságpolitikai kommunikációban, előtérbe került az iparpolitika. Iparpolitika természetesen mindig is volt és mindig is lesz. A fejlett országok soha nem mondtak le az ágazati döntésekről, csak az elmúlt 30 évben ezek jellemzően szakpolitikai problémákhoz kapcsolódtak. Hadiiparhoz, infrastrukturális fejlesztésekhez, biztonságpolitikai megfontolásokhoz.
Az elmúlt 30 év másik sajátossága, hogy az iparpolitika a nagy országokra koncentrálódott, elsősorban az Egyesült Államokra, az Európai Unió vezető országaira, 2001 után Kínára és Oroszországra. Amitől ma fordulat van az az, hogy az iparpolitikáról folyó kommunikáció kiszélesedett: minden ország, régió, város elkezdett ágazati kérdésekről gondolkodni, ágazati döntéseket hozni.
Ez a fordulat két szempontból jelentős. Egyrészt meghaladja a neoliberális felfogást, ami szerint a magára hagyott piac elegendő a gazdaság harmonikus működéséhez. A neoliberalizmus a közgazdász tevékenységét a deregulálásra redukálta, arra, hogy engedje szabadon a piaci erőket. Ez tarthatatlan és soha nem is volt érvényes a történelemben.
A közgazdász segíti a közösséget a közjó elérésében, az értékrend követésében. A közgazdásznak morális felelőssége van abban, hogy a gazdasági folyamatok az erkölcsössé válást segítsék. Az iparpolitikai fordulat tehát azt jelenti, hogy a közgazdászoknak állást kell foglalniuk a közösséget érintő erkölcsi kérdésekben, formálniuk kell a közerkölcsöt.
Fordulat azért is, mert a közerkölcs formálásához demokratikus intézményrendszerre van szükség. A közgazdaságtan nem csak a piac, hanem a jogállamnak és ennek részeként a demokráciának alá rendelt piac vezetésével foglalkozik. A közgazdaságtudomány eszköztára legalább annyira a demokratikus ösztönzők tudománya, mint a piaci folyamatoké. Ehhez az szükséges, hogy a közgazdászok aktívan vegyenek részt a gazdaságpolitikai kommunikációban, meggyőzzék a társadalmakat az ágazati döntések helyességéről és így szerezzenek demokratikus legitimitást a döntésekhez.
Mit teszünk?
Arra törekszünk, hogy a jogállami intézményrendszer megerősödjön. Ezért dolgozni a feladatunk. Magyarországon a most zajló fordulat nem a piaci viszonyok helyreállításáról szól. Nem jön vissza a neoliberális korszak, ami a nyolcvanas-kilencvenes éveket jellemezte, mint ahogy a tervutasításos modellt sem lehet alkalmazni, amint annak hagyománya érezhető volt az elmúlt 10-15 évben. A két szélsőség, a piac és a tervutasítás meghaladása a jogállami módon szervezett piacgazdaság.
A részvételhez a demokráciában tudásra és műveltségre van szükség, és a közgazdaságtan – a többi tudománnyal együtt – közvetíti ezt a tudást. A meggyőzés a közjóról a közgazdászok felelőssége is.